Érzékelők

A legtöbb üvegházi üzem, amely figyeli az oldott oxigént, ezt egy ponton teszi — jellemzően valahol a keverőtartály vagy a gyűjtővezeték közelében. Ez logikusnak tűnik: azt szabályozod, amit szabályozni tudsz, és ott mérsz, ahol adagolsz. De egy zárt hurkú csepegtető rendszerben, ahol egyetlen oxigénezési pont van a lagúna bemeneténél, és 100 méter vagy annál hosszabb csőszakasz található az injektálás és a legtávolabbi csepegtetők között, egyetlen szenzor alapvető vakfoltot hoz létre.

Az injektor az egyik végén van. A gyökerek a másikon. Mindaz, ami e két pont között történik — a hőmérsékletvezérelt lebomlás, a biofilm oxigénfogyasztása, a tartályon való áthaladás veszteségei, az emitterturbulencia — láthatatlan marad egy olyan szabályozó számára, amely csak az egyik pontot figyeli.

Ez a cikk egy kétszenzoros architektúrát ír le, amely lezárja ezt a rést: egy szenzor a lagúna kimeneténél (közvetlenül az injektor után), amely az injektálás be/ki működését vezérli, és egy a csepegtetőknél, amely lassú, integráló visszacsatolást ad, hogy idővel igazítsa a lagúna alapjelét.

Egy ammónia-nitrogén (NH₃–N) Szenzor méri a jelenlévő ammónia koncentrációját a vízben. Az ammónia az egyik legfontosabb paraméter a vízminőség-ellenőrzésben, mert ez a biológiai aktivitás, hulladék felhalmozódás és a víztisztítás hatékonyságának kulcsindikátora.

A teljes szuszpendált szilárdanyag (TSS) Szenzor méri a vízben lebegő szilárd részecskék koncentrációját. Ezek a részecskék tartalmazhatnak szerves anyagot, üledékeket, algákat, baktériumokat és más mikroszkopikus törmeléket, amelyek nem oldódnak fel, hanem lebegve maradnak a folyadékban.

A TSS-monitorozást széles körben használják szennyvíztisztításban, akvakultúrában, ipari folyamatvízben, környezetvédelmi monitorozásban és öntözőrendszerekben, mivel a lebegő szilárd anyagok erősen befolyásolják a víz tisztaságát, a biológiai folyamatokat és a szűrési teljesítményt.

A sóság- és vezetőképességmérő szcenorok a környezeti megfigyelés, az oceanográfia, az akvakultúra, az ipari folyamatvezérlés és a vízminőség-kezelés egyik legszélesebb körben használatos eszközei közé tartoznak. Bár a két mérés — sóság és vezetőképesség — különálló fogalmak, mélységesen összefüggnek. A gyakorlatban a sóságot szinte mindig egy vezetőképességi mérésből származtatják, nem közvetlenül mérik. Ezen szcenorok működésének megértése megköveteli a vízben történő elektromos vezetés alapjául szolgáló fizika, a szenzor mérnöki tervezése és a vezetőképesség és a sóság közötti matematikai összefüggések megértését.

Az oldott ózon szenzorok speciális műszerek, amelyeket az ózon (O₃) vízben való koncentrációjának mérésére terveztek. Az ózon erős oxidáns, amelyet széles körben használnak a vízkezelésben, az akvakultúrában, az élelmiszer-feldolgozásban és az ipari alkalmazásokban a víz fertőtlenítésére, szennyeződések eltávolítására és a vízminőség javítására. Az oldott ózon pontos mérése kritikus fontosságú a hatékonyság és a biztonság biztosítása érdekében, mivel az ózon magas koncentrációban káros lehet.

Ha vízrendszerekkel dolgozik – legyen szó akvakultúráról, hidroponikáról, üvegházakról, környezeti megfigyelésről vagy tengeri kutatásról – valószínűleg mind a vezetőképességet, mind a sótartalmat látta a műszerfalakon és a szenzor specifikációkban.

Közeli kapcsolatban állnak egymással.
Oft egymás mellett jelenítik meg őket.
De nem ugyanaz a dolog.

A különbség megértése segít a megfelelő érzékelő kiválasztásában, az adatai helyes értelmezésében és a költséges hibák elkerülésében.

A feloldott oxigén (DO) érzékelők olyan műszerek, amelyeket a vízben feloldott oxigén mennyiségének mérésére használnak. Ezek kritikus eszközök a mezőgazdaságban, akvakultúrában, hidroponikában, vízkezelésben és ipari vízrendszerekben, ahol az oxigénszintek közvetlenül befolyásolják a biológiai aktivitást és a rendszerek teljesítményét.

Tanuld meg, hogyan lehet mérni, rögzíteni és megosztani a víz minőségi paramétereit, mint pH, DO, COD és zavarosság, hogy a megfelelő rendszert választhasd igényeidnek megfelelően.

Ha még nem vagy ezen a szakaszon, kérjük, olvasd el előző cikkünket "Mely vízminőségi paramétereket érdemes mérni a nanobuborékos generátor kiválasztása előtt", hogy megtudd, mit kell mérned, és hol vásárolhatsz vagy bérelhetsz megfelelő érzékelőket.

Ismerje meg a víz minőségi paramétereit, mint a BOD, COD, kórokozók, zavarosság, ammónia, pH és hőmérséklet, amelyeket mérni kell, mielőtt kiválasztja a megfelelő nanobuborék-generátort a hatékony vízkezeléshez.